Itt az ideje jelentkeznem. Vannak friss verseim, de úgy döntöttem, hogy ezúttal egy relatíve régebbi, nyáreleji művet osztok meg veletek. Egy depresszívebb darabról van szó, eléggé ergya hangulatomban hallgattam egy szomorú számot, a Nine Inch Nails zenekar Hurt című dalának Johnny Cash feldolgozását, és az ihlette a verset. Ma tévékapcsolgatás közben teljesen véletlenül szembejött a dal klipje egy zenecsatornán, ezért döntöttem emellett :D A vers előtt leszögezendő, hogy sose vagdostam magamat. Jó szórakozást! ^^
Megvágtam magamat
Megvágtam
bőrömet.
Egy
apró ajtót nyestem az érzések kőfalán.
Gyere
ki, kérlellek. De sohasem hallgat rám.
Megvágtam
magamat, hogy legyen mit éreznem.
Az
élethez, úgy látszik, az kell, hogy vérezzen.
Én
itt ülök örökre. Nézz rám. Még én vagyok.
Mindenki
arctalan, mindenki elhagyott.
Megvágtam
magamat, pedig nem látom értelmét,
A
céltalan életnek vágom a sérelmét.
Mivé
lettem?
Mit
tettem?
A
csendesség válaszol.
Kitöröm
lelkemet a szétrepedt támasztól.
Megvágtam
magamat újra és még egyszer.
Arcomra
rákenem, és suttogom: „Nem tetszel.”
Az
életben utószor megvágom magamat.
Utolsó
emlék lesz, ahogy kis pengém simogat.
Az
egyetlen igazi érzéssel távozok.
Idegen
barátom, én sohasem változok.
(2015. június
27.)
