Ott vagy

Üdv újra Mindenkinek! Úgy érzem, hogy a bemutatkozásom után most már ideje lenne mutatnom is valamit. ^^ Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy melyik versemmel nyissak, de valahogy mégis végig éreztem, hogy a legelőször megírttal fogok. :D A versről annyit, hogy először nem versnek indult, 2013 nyarán unalmamban elkezdtem kis dalocskákat írogatni magamnak, és ősz elejére kíváncsi lettem, menne-e egy szerelmes dal megírása is, de mikor kész lett, egy egészen picit se tűnt énekelhetőnek, ezért átminősítettem verssé. Utána hónapok teltek el, mire megírtam a második versemet, úgyhogy mondhatni, nehezen kaptam rá eleinte a dologra, de ez most mellékes :D Szóval így kezdtem én, személy szerint szeretem ezt a verset, még ha talán kicsit klisés is, remélem, lesznek, akiknek tetszeni fog ^^

Ott vagy

Azt mondják, menni kell, én mégis csak ülök.

Kívül a csend zúg, belül már üvöltök.

De nem hallja senki a szerelmes kínom,

Arcom egykedvű, pedig már nem bírom.

           

Napom sugara nem fogja éltetni

Életed fáját. Egy varjú énekli

Rekedt vén hangján szerelmem bús dalát,

De szíved nem hallja, vágyamnak hangját.

Mindenhol ott vagy, de nem vagy sehol sem,

Lelkem tapasztal, de üres a könnyes szem.

Elvakítja a jéghideg valóság,

Műsort játszunk, mit úgy hívnak barátság.

Ott vagy a mesében, minden szép csodában,

A szemedet látom az útszéli tócsában,

Ott vagy az égen, egy repülő madárban,

Amíg két szemem ellát, ott állsz a határban.

Ott vagy reggel is a besütő napfényben,

Látom a táncodat harmatos mezsgyéken.

Mindenhol velem vagy, mélyen az elmémben,

De üresen sötétlik helyed a szívemben.

Ott vagy a virágnak elszálló porában,

Az erdő fáinak árnyékos sorában,

Te vagy az, kiről már álmodtam korábban,

Mérgezett bor vagy egy átlátszó pohárban.