Mikulás

Egy kicsit elég a versekből, úgyhogy most egy nyúlfarknyi prózával támadok - vagyis egy drabble-lel, azaz száz szavas történettel.

Ó, igen, ez itt az egyik ezer éves próbálkozásom novella-téren, de ennek a "művemnek" nem ez az érdekessége. Miután megírtam megmutattam anyukámnak (ami nem túl gyakran történt meg egyébként a lassan nyolc éves pályafutásom alatt), mire ő jót mosolyogva közölte, hogy nem is gondolta volna, hogy erre emlékszem. Kiderült, hogy ez a jelenet valójában is megtörtént amikor még pici - és a jelenleginél jóval naivabb és aranyosabb - voltam. Persze, nyilván nem szó szerint ugyanígy, de azért mégis... valamilyen formában, még ha nem is szándékosan, sikerült emléket állítanom a gyerekkori ártatlanságomnak. :'D

Jó olvasást hozzá!

Via: Mikulás

 Gyermekkoromban mindig toporzékolva vártam a decembert és megpróbáltam jó gyerek lenni, hogy kapjak ajándékot a Mikulástól. Öt éves voltam, amikor láttam az előszobában a csizmácskám körül sürögni-forogni egy alakot. Odamentem, megkocogtattam a vállát. Felém fordult. Nem az volt, akire számítottam.

- Anyu?

- Via, kicsim, miért nem alszol?

- Találkozni akarok a Mikulással – mondtam lelkesen, majd megláttam egy zacskót anya kezében.

- Már volt itt?

- Igen, de el is ment. Nagyon sietett.

- Biztos fogmosás közben jött. Többé nem mosok fogat, anyu!

- Ne beszélj butaságokat…! Inkább nézd meg, mit kaptál – adta a kezembe a csörömpölő csomagot, s nekiláttam.

Via

2009. December